A vászoncipő a legelterjedtebb alkalmi lábbeli; fiatalosak és stílusosak, alacsony és magas tetős változatban is kaphatóak, sokféle kivitelben és színben kaphatók. A csónakcipők jobban hajlanak az "üzleti-sport-alkalmi" esztétika felé – valamivel érettebbnek tűnnek, mint a vászoncipők, és kényelmesebb is felvenni. A „vezetőcipők” (gyakran *doudou xie*-ként vagy „kavicstalpú cipőként” emlegetik a kínai nyelven) hasonló sziluettet mutatnak a csónakcipőkkel, mivel mindkettő a naplopó stílusból származik; A legfontosabb megkülönböztetés a talpba ágyazott gumikavicsokban rejlik – az eredeti TOD's design például 133 ilyen gumikavicsot tartalmaz. Platform cipők – néha "piskóta" (*songgao*) cipőknek nevezik kínaiul, mert hasonlítanak a desszertnek megfelelő vastag talpra; században keletkeztek a francia királyi udvarban, és a 16. századi magassarkú előfutárának tekinthetők.
A hálós cipők hálós felsőrésszel rendelkeznek, amely kiváló légáteresztést és hűvös érzést kínál, és különféle anyagokból készíthető. A szőtt cipők felsőrésze átlapolt szálakból készült, ami szintén kiváló légáteresztő képességet biztosít. A hagyományos szövetcipők – mint például a klasszikus „Old Beijing” stílus – előnyben részesítik a kényelmet és a lényegre törő, autentikus érzést, megkülönböztetve őket a hagyományos szövet lábbeliktől. A "zokni tornacipők" jellemzően kötött felsőrésszel rendelkeznek, amelynek nyílása úgy illeszkedik, mint egy zokni; népszerű trend a divatvilágon belül.
A tépőzáras cipők tépőzáras rögzítőelemeket használnak – ez a kialakítás a gyermekcipőkből származik, hogy megkönnyítse a rögzítést. A „Múmia” cipők, amelyek a lábujja körül olyan anyagrétegeket tartalmaznak, mint egy múmia pólya, egy olyan stílus, amelyet gyakran találnak a divatos egyének körében.

